Marsalkó Péter - Bemutatkozás
"Marsalkó Péter egyszerűen viszonyul a gyökerekhez. Valaha, az előző rendeszer végóráiban vörös harisnyát húzott a gyermekei fejére, azon át nézték az őket körbevevő, málófélben lévő világot. Aztán a gyerekek felnőttek, eltelt aza bizonyos húsz év, valamennyiünk húsz éve. És, íme, a harisnyák újra előkerültek. Megfakültan, szürkén-piszkosan. És az orrok lelapultak, a fülek lelapultak. Ami a legfájóbb, hogy a tekintetek is laposak, fáradtak, homályosak.
Már semmiről nem szól az ének. Ami megmaradt, az a harisnya-kalitkába zárt fejek és életek, akár benzinkútrablókról van szó, akár olyan palimadarakról, akik azt hiszik, hogy a világ egy darabját húzták magukra. Így nézni fel az égre. Hátha mégis csak jó lesz. Mert mindig erről van szó.
Mint tudjuk, a remény hal meg utoljára. Vagyis mi magunk minden bizonnyal egy kicsit hamarabb."
-Méhes Károly